Te visszatolod a széket, amikor felállsz az asztaltól? Hiszed vagy sem, de ez nem a rendmániádról szól, és bár ezért az egy-két másodperces mozdulatodért nem jár taps, mégis pszichológiailag elképesztően beszédes.
Ha ezért nem kell rád szólni, az azt jelenti, hogy belül van egy mércéd, és te ahhoz igazodsz. Ez belső kontroll, egy csendes erő, ahol te nem kifele játszol. Aki visszatolja a széket, az ezen felül észreveszi az apró dolgokat, egy rezdülést egy hangsúlyt, egy félrenézést, ez pedig érzelmi intelligencia alapanyag. Ez a mozdulatod arról is árulkodik, hogy előre gondolkodsz. Nem csak azt nézed mi van, azt is látod, mi lesz utánad. Ez stratégiai gondolkodás mikroméretben. Ráadásul ebből a mozdulatból az is rögtön látszik, hogy te tiszteled a közös teret, és nem azért, mert a tied, hanem mert közös. Aki vigyáz a környezetére, az általában vigyáz az emberekre is. Azt is elárulja rólad így a viselkedésed, hogy többnyire lezárod a dolgokat. Felállsz, visszatolod, pont. Nem hagysz lógó szálakat. Az ilyen emberek projektben is erősek, mivel nem csak elkezdik, de a dolgaikat be is fejezik! És talán nem tudtad, de eközben demonstrálod a néma kedvességet is, hiszen ezt senki sem fogja megköszönni, de mégis megcsinálod. Ez az a fajta jóság, ami nem marketing, meg aztán a strukturált tér strukturált gondolkodást is ad, hiszen nem a kontroll miatt csinálod, hanem mert tisztább fejjel akarsz működni. Nem nézed ki mit tett, nem vársz érte vissza szívességed, és ez jelenti az érzelmi érettséget. Meg aztán, ha egy ember visszatolja a széket, a többiek is elkezdik, ezzel pedig normát teremtesz mindenhol, anélkül, hogy megszólalnál. Ha pedig szék a helyére kerül, a dolgok is a helyükre kerülnek. Az ilyen ember a kapcsolataiban is rendet tud tartani, és nem hagy káoszt maga után. De elárul ez a gesztusod az önazonosságodról is valamit, hiszen az igazi személyiséged ott kezdődik, ahol nincs közönség. Te visszatolod a székedet akkor, amikor senki sem látja?
