Reszkessetek betörők - A rejtett üzenet

0 darab hozzászólás

Ha azt hitted, hogy a Reszkessetek betörők csupán egy cuki karácsonyi mozi, akkor épp a legrejtettebb üzenetét nem tudtad csak megfejteni. Tarts velem, mert most a leplet a legnagyobb titkáról rántom le. Ami ott van az orrunk előtt 30 éve, mégis alig valaki vette észre, mert bizony ennek a filmnek a fő narratívája tele van utalásokkal a Bibliára. És talán észre sem vetted, de egy az egyben a Die Hard replikája. Erre mutat bizonyítékok egész sora.

Először nézzük meg, hogy kire gondolhatott a költő, amikor Kevin figuráját kitalálta. Több forrás szerint is a tékozló fiúra. Hiszen Kevin a bűnét ki is mondja. Azt kívánja, hogy a családja tűnjön el egy csapásra. Ezután jön a bűnben lubickolás, azoknak az ételeknek a habzsolása, amiktől mindig is tiltott az anyukája, korhatáros filmek maratonja. Egyszóval az ember korlátlan szabadsága, ami aztán idővel átfordul a félelembe, a magányba, s aminek a végén rájön, hogy még a bármit csinálhatok érzésnél is sokkal jobban hiányzik neki a családja. Az a jelenet pedig, amiben az anyukájához odafut egy ölelésre, egyben a tékozló fiú visszatérése és a megbocsátás képe. A második rejtett üzenet maga a jászol jelenet. Kevin ekkor menekül először a betörők elől, és konkrétan a jászolban magára kap egy köpönyeget, de nem valami szuperhős szettet, hanem egy olyat, amiben ő egy pásztor lehet. Ezt a pontot több keresztény elemzés is úgy magyarázza, hogy azzal, hogy ezt vette magára az az üzenet, hogy Jézus védelme van rajta. De a harmadik jelenettől kezd csak a történet igazán kibontakozni. Ekkor már a templomban vagyunk, és ha visszagondolsz a filmre, miközben otthon a gazdag kertvárosi házban halálos csapdák és betörők vannak, a templom lesz Kevin számára az egyetlen 100%-ban biztonságos lak. Az öreg Marley ki is mondja, hogy mindig szívesen látott vagy a templomban. Ez pedig arra a bibliai gondolatra igyekszik utalni, hogy a legzűrzavarosabb időszakokban Isten háza az, ami igazi lelki menedékként tud szolgálni. Na de most jön a film legsúlyosabb rejtett utalása. Úgyhogy vessünk egy pillantást az öreg Marley alakjára, aki nem csupán egy random öregember, hanem egy burkolt Jézus figura, aminek a legszembetűnőbb jele a kezén lévő stigma. Erre már az első bolti jelenetnél ráközelít az operatőr kamerája. Így láthatjuk, hogy nem csupán véres a keze, de látszik a sebnek a bemeneti és kimeneti nyílása. A keze tehát át van szúrva, mert Jézus sebeit hordozza. És ugyanez a kéz a film végére csodálatosan meggyógyul, amikor Marley kibékül a fiával. Ezt keresztény körökben többen is egy minifeltámadásnak tartják, és a gyógyulás szimbólumának. Aki először még félelmetes, aztán kiderül róla, hogy irgalmas segítő és maga a megmentő. Ami gyönyörűen tetten érhető abban a kis gyónási jelenetben is, ami Kevin és Marley között történik meg. Itt ők ketten nemcsak úgy beszélgetnek, ami itt történik, az sokkal mélyebb. Az öregember bevallja, hogy elidegenedett a kapcsolata a fiával. Kevin pedig beismeri, hogy rosszul viselkedett a családjával. A háttérben pedig eközben milyen zene volt hallható, egy megváltásról szóló. És mi történik akkor Kevinnel, amikor kijön a templomból? Már más emberként lép ki a világba. A fények kigyúlnak, új erővel indul harcba. Ahol a megváltozott filmzene narratíva a fordulatra. A legtöbb ember ugyanis Kevin csapdáit hiszi a megmentés kulcsának, pedig a végén nem a saját ügyessége, hanem Marley érkezésének köszönhető a győzelme. Ez pedig párhuzamba állítható azzal a keresztény gondolattal, hogy az igazi megmenekülés soha nemcsak a saját erőnkből jön, hanem egy külső váratlan forrásból, a kegyelemből és a megváltásból. De Kevin anyukája sem csak egy átlagos édesanya. Az ő útja is egy vallásos metafora, hiszen bár nincs repülő, ahova felszállhatna, bármi áron utánamegy, a kisfiát egyedül nem hagyja. Az ő sztorija egy modern Mária és Isten szeretetének a metaforája. Aki a gyermekeit pont úgy nem hagyja hátra a bajban, ahogy mi sem hagyunk téged egy bútorvásárlás során a slamasztikában. És ugyanígy számíthatunk John McClane-re is a Die Hard-ban, aminek a felépítése nem véletlenül hajaz a Reszkessetek betörőkre. Az egy dolog, hogy mindkét filmben belefutunk egy-egy piros dobozos üdítőbe. Mindkét esemény a karácsonyba rondít bele. Ahol távol kerül a családjától a főhősök mindegyike. És egy limuzin is bekerül mindkét jelenetbe. Akárcsak a rossz fiúk egy teherautó rakterébe. Az alkalmazottak pedig mindkét filmben belekeverednek egy lövöldözésbe. És ha ez még nem lenne elég, a rend őrei mindegyik filmben leszerepelnek, és mindkét alkotásban erősen felújításra szorulnak az épületek. De ami az én személyes kedvencem, az itt látható ebben a jelenetben. Mert valójában John McClane alakját láthatjuk csak kicsiben, a Reszkessetek betörőkben, ami természetesen nem szó szerint a Biblia, de sok keresztény értelmezés szerint az üzenete egy modern kori evangéliumi történetbe van csomagolva. Szóval, ha idén hozzám hasonlóan te is újranézed ezt a filmet, immáron századszorra, úgy, ahogy ezek után egy kicsit már más lesz az olvasata? Ami nem csoda, hiszen a legjobb dolgok általában a sorok között vannak megbújva. 

Ezért van az is, hogy aki egyszer eljön hozzánk a Marco Mobiliba, az valahogy mindig visszatér hozzánk újra és újra. Ha kíváncsi vagy rá, hogy mi az, ami őket megbabonázta, csak kattints a bionkban lévő linkre és ott rálelsz a válaszra.

 

Hozzászólás írása

Minden hozzászólást jóváhagyunk, mielőtt publikáljuk.
You have successfully subscribed!
This email has been registered