Lakberendezői tiltólista
Dolgok, amiket lakberendezőként biztosan nem vennék meg, pedig meglepően sok lakásban ott vannak. És nem azért, mert csúnyák, hanem mert menet közben derül ki róluk, hogy tartós használatra mennyire nem alkalmasak, vagy minden második lakásban ott vannak.
Kezdjük ezekkel a poharakkal. Tudod, hogy a dombornyomás nem kívül van, hanem belül. Sőt, olyan is akad, amelyikben még egy szobrot is találunk, és az ital szépen bele tud folyni a kis üreges fogantyújába. Ezek nagyon dizájnosak, csak éppen kimosni nem lehet őket. Ezt csak annak ajánlanám, aki szereti a kreatív baktériumtenyészeteket. A második a falpanelek lecsengése után a rovátkás, léces konyhafront, ami most kezd feljönni a konyhadesignban. Nagyon látványos, csak amikor a zsír, a pára és az ételgőz szépen beül minden kis vájatba, na akkor jön az a pont, amikor az ember rájön, hogy ez takarítsa az, akinek két anyja van. A harmadik a push-open konyhafront. Papíron zseniális, a valóságban viszont soha nem akkor nyílik ki, amikor akarod, viszont amikor nem akarod, nagy eséllyel kifog. És hidd el, ezek többsége előbb-utóbb meghibásodik, mi meg ott állunk és nyomogatjuk, mint egy liftgombot. A negyedik a hidegburkolat a nappaliban. Lehet parkettamintás, lehet bármilyen, de egy kő az mindig kő marad. Hideg, rideg, és ha leesik rá valami, az többnyire nem pattog, hanem törik. Én egy nappaliba soha nem választanám. Az ötödik a mennyezeten körbefutó színes ledcsík. Ez egyébként tud nagyon jó lenni, de csak akkor, ha profi világítástervezés van mögötte. Ha meleg színhőmérsékletű és kombinálva van aljzat és polc megvilágítással. Na most a legtöbb lakásban pontosan ez az egy dolog hiányzik, a profizmus. Így születik meg a kék, zöld, lila fényáradatok, amitől egy nappal így könnyen úgy nézhet ki, mint egy diszkó a Balaton parton 2003-ban. A hatodik az idézetes faligép vagy falmatrica. Ez itt egy boldog család. Ha egy család tényleg boldog, azt nem kell feliratozni. És ha már minden második lakásban ez van a falon, az sem túl eredeti. A hetedik a nagyon süppedős szőnyeg. Ha ez nem egy olyan hálószobában van, hanem a nappaliban, akkor pár hét múlva a fő közlekedési útvonalakon csapások lesznek benne, mintha erdei tanösvény vezetne a kanapéig. A szőnyeg kiválasztásánál nézd meg a szálsűrűséget, a tömörséget, és hogy kapott-e felületkezelést. Mert ezen múlik, hogy évek múlva is újszerű lesz a megjelenése vagy sem. A nyolcadik tiltólistás tétel nálam a mindenből egyforma szett. Tudod, amikor a kanapé, a fotel, az asztal és a komód is ugyanannak a termékcsaládnak a darabja. Ez kényelmes választás, de a végeredmény gyakran olyan, mintha egy bútoráruházi katalógus oldala lenne a nappali. Egy jó térben mindig van egy kis feszültség, egy kis keveredés. Szóval te se félj az egybe szabott dolgoktól elrugaszkodni. És végezetül, ami nálam tiltólistás, az a teljesen nyitott polcos konyha. Amikor minden tányér, pohár, bögre szép sorban ki van pakolva. Az elején nagyon hangulatos, de aki ezt kitalálta,annak biztosan nem a főzésről szól a konyha, mert a zsír, a pára, a por mindenre ráül, ami ki van pakolva, és ez annyi felesleges munkát ad egy takarítás során, amennyit nem ér meg semmilyen esztétika.
Neked volt már olyan lakberendezési megoldásod, ami elsőre jól nézett ki, de használni rémálom volt?